Kérdés:

Hogyan lehet olyan embereknek hatásosan hirdetni Jézust, akik ismerik, de nem fogadták el?

Válasz:

Ha jól értem a kérdést, és egy szóban válaszolok, akkor azt mondhatom: „Sehogy”! Tehát olyanoknak, akik sokat hallottak J. Kr,-ról, sok észbeli ismeretük van Róla, de Őt visszautasították, annak mi szavakkal hatásosan nem tudjuk Őt hirdetni.

Szeretném azonban bővebben kifejteni ezt.

1.) Hogy valaki elfogadja J. Kr.-t, higgyen Benne, ez nem a mi szavainkon múlik, hanem Isten munkáján, és az ő szívének állapotán. Először az Úr munkálkodik benne pl. azáltal, hogy rádöbbenti a bűneire, az életének a hiábavalóságára. Összetöri pl. betegség vagy gyász által, felszántja a szívét, és akkor lehet belévetni az Ige magvát. Amíg kemény a szív, olyan, mint az útfél, addig az ige-magot elkapkodják az égi madarak.

2.) Éppen ezért először imádkozzunk az ilyenekért, akik már sokat hallották, de elutasították az Igét. Imádkozzunk, hiszen az Úr Szelleme ott lebeg felettük is, mint ahogy a teremtéskor a sötét, mély és vízzel elborított föld felett. Imádkozzunk, hogy Isten szóljon hozzájuk. Aztán várjunk türelemmel, míg az Úr elérkezettnek látja az időt, amikor a szíve már elkészült az Ige befogadására.

3.) A családban és a rokonok között, de sokszor még a munkatársak és ismerősök közt is a leghatásosabb bizonyságtétele az életünknek van. Tehát nem annak, amit mondunk, hanem ahogyan élünk. 1Pét 3,1-2: Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az igének, feleségük magaviselete által ige nélkül is megnyeressenek; Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket.

1Pét 3,15-16 Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek [legyetek] megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel: Jó lelkiismeretetek lévén; hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.

4.) Soha ne használjunk világi módszereket a bizonyságtételnél vagy az igehirdetésnél. Egyes helyeken módszereket tanítanak, hogyan lehet az embereknek hatásosan hirdetni Jézust. Ezzel csak felületes és ideiglenes hatást lehet elérni. Ez nem megoldás! Olv. 1Kor 2,1-5: Nem szép beszéd, nem emberi bölcsesség, nem hitető beszéd kell, hanem Szellemnek és erőnek megmutatása. Vagyis az, hogy lássák az életünkben a Szt. Sz. erejét, azt, hogy minket milyenekké formált az Úr.

5.) Végül jó, ha tudjuk, hogy az evangélium hirdetésénél nem szabad arra nézni, mi lett a hatása. Az Igéből látszik, hogy még az Úr Jézus igehirdetésének, és az apostolok bizonyságtételének sem volt mindig az a hatása, hogy megtértek és újonnan születtek, akik hallották. Isten nem erőlteti rá senkire az üdvösséget. Isten megengedi, és számol azzal, hogy voltak, vannak és lesznek olyanok, akik elutasítják J. Kr.-t és az Igét, és akik elkárhoznak.

Sőt pl. Ézsaiásra úgy bízta rá az igehirdetést, hogy eleve megmondta, Ézs 6,9-10: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok, de ne ismerjetek! Kövérítsd meg e nép szívét, dugd be a fülét, és kösd be a szemét: ne lásson szemével, ne halljon fülével, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon! Ezt az Igét idézte az Úr Jézus és Pál apostol is, amikor látták a nép hitetlenségét. Pl. Apcs 28,24-27: És némelyek hivének az ő beszédének, mások nem hivének. Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Szellem Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: Eredj el a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

Végül még egy Igét idézek, 2Kor 2,15-16: Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. Ámen.